3.rész

Brok szemszöge

Egy Tábor... ez nagyszerű.Örvendeztem magamban.Az is jó hogy apa legjobb barátja a főnök nem leszek Jane közelében és talán új barátokat is szerzek és lehet hogy a szerelmet is megtalálom, egy táborban sok minden előfordulhat.Csak egy baj van ez egy zene tábor.Ahol énekelni is kell.Én nem éneklem.Hangszeren is csak néha-néha játszom.. A zenével kapcsolatos dolgok mind anyura emlékeztetnek.Olyan jó volt amikor még itt volt.Emlékszem ő tanított meg zongorázni.

Visszsaemlékezés…(Brok 8éves volt)

Apa éppen akkor hozott haza a suliból.Apa a  kis kezemet fogta, leguggolt mellém és a derekamra rakta nagy kezét.

-Hallod ezt ?-suttogva kérdezte,mohón kaptam fel a fejem és fülelni kezdtem. Anyu zongorázott. Lágy dallamot játszott,olyan könnyű volt és magával ragadó. Gyorsan a nappaliba futottam, hogy lássam is nem csak halljam. Felültem mellé jó szorosan.Lenézett rám és szeretett teljesen rám mosolygott.Apró kezeimmel megpróbáltam utánozni őt de az enyém cseppet sem hasonlított ahhoz amit játszott.Mindketten levettük a kezünket a hangszerről.Elrontottam.Belerondítottam a játékába. Lehajtottam a fejemet és kis kezemet kezdtem nézegetni.Anya  csak szeretett teljesen rám nézett.Finom kezét hátamra tette és simogatni kezdte. Közelhajolt a fülemhez mintha a titkot akarna nekem mondani.

-Szeretnél megtanulni zongorázni?-szégyenlősen lehajtottam fejemet és halkan felkuncogtam.

-De csak egy feltétellel-mosolyodtam el és felnéztem rá.

-És pedig?

-Ha úgy tanítasz meg mint ahogy te játszol.-össze piszéztük az orrunkat.

*visszaemlékezés vége*

Elmosolyodtam a szép emléken. Ahogy ő zongorázott az egy varázslat volt. Nála szebben nem zongorázik senki.Éppen ezért apa nem is nagyon szereti ha zongorázok.Anyunak is az volt a kedvenc hangszere.Rá emlékezteti.Annyira szerették egymást,nem is értem apa mit csinál.Jane egy kiállhatatlan.És ezzel a nővel legyek együtt két hetet.Egész nap azt hallgatni:jaj letört a körmöm ,menjünk vásárolni,apáddal kettesben szeretnék lenni menj el.Anya soha nem kért ilyet ha nyaraltunk.Ez nem fogom hallgatni.Elmegyek abba tábor lesz ami lesz.

Kimentem a szobámból leszaladtam a lépcsőn és közöltem apámmal a döntésemet.Nem találtam sehol.Kirohantam a konyhába hogy megkérdezzem Barbinát.

-Nem tudod hol van apa?támadtam le köszönés nélkül.

-Utoljára a dolgozó szobában láttam.-nem válaszoltam rohantam is.Lenyomtam a kilincset és benyitottam. Körülötte papír rengeteg volt előtte a laptopja az orrán meg a nagy szemüvege.Teljesen bele volt bújva a munkába.Szinte ki se látszott.

-Szia.

-Szia mondjad- fel sem nézett a gépből csak egy kicsit megemelte a fejét.Mélyen beszívtam a levegőt.

-Elmegyek a táborba.-fújtam ki a benn tartott oxigént.

-Jó.Majd Max elvisz.-ennyi volt a válasz többet nem figyelt rám.Teljes figyelmét a számítógépnek szentelte. Rosszul esett.Nagyon rosszul. Kicsit könnyezve hagytam el a szobát.Felmentem a birodalmamba és pakolni kezdtem.

2.rész

Napozás után bementem a házba. Nem volt semmihez kedvem mindenki elutazott apa dolgozik. Ezért lehuppantam a tv elé és bekapcsoltam. Pont akkor kezdődött el az egyik kedvenc filmem a Vas ember. Gyorsan kirohantam a konyhába. Mikor beértem összefutottam Barbarával épp az ebédet főzte. A szekrényből kikaptam egy zacskó cipset a hűtőből meg egy doboz narancslét.Visszafutottam a szobámba, kinyitottam a zacskót és falatozni kezdetem .

Véget ért a film. Felmentem a szobámba hogy kipingáljam a körmömet . Imádom kifesteni. Most fekete fehérhez volt kedvem. Mindegyiket külön mintára csináltam. Egy kicsit nehéz volt de a végén elégedett voltam az eredménnyel.

 

*Este*

Jannel vacsoráztunk amikor apa HÉTKOR ért haza. Meglepődtem nem is kicsit. Ilyenkor mindig másnapig dolgozik. Most meg hazajött. Szinte el se hiszem. Megint ugyan úgy köszönt mint reggel. Nekem fej simogatás Janenek Puszival.

-Azért jöttem ilyen korán mert mondani akartam valamit.-kezdte. Szóval azért jött mert ’mondani’ akar valamit.-Vettem ki szabad napot két hétre.-ennek nagyon örültem.Végre elmegyünk valahova ketten és csak mi leszünk.

-És hova megyünk?-kérdezte Jane. Már majdnem mondtam hogy te nem jössz apuval csak ketten megyünk de apa megelőzött. És nem azt mondta amit hallani akartam.Le is hervadt a mosoly az arcomról.

-Olaszországba megyünk. Holnaputánra pakoljatok össze minden cuccot ami kell. NE az utolsó pillanatban kelljen mindent összeszedni. –az utolsó mondaton szigorúan mondta.

-Én nem megyek-jelentettem ki határozottan és ki is húztam magam.

-Dehogynem .Te is jössz ez egy családi nyaralás lesz.-még hogy család Janenel az oldalamon biztos hogy nem.-Miért nem akarsz jönni? Van valami kifogásod ellene?-még hogy van EGY kifogásom hirtelen vagy TÍZ jut eszembe nem pedig egy. Jannel nem lenne minden ugyanaz mit anyuval volt. Jane még nem is hasonlít rá. De még a viselkedése sem ugyanaz. és nem azzal van bajom hogy apa pótolni szeretné Ő. Mert szeretném hogy apa boldog legyen egy másik nő oldalán de nem egy ilyen nővel.

-Nincs kedvem hozzá.-mondom félvállról.

-Drágám ha nem szeretne jönni akkor ne előröltesd.-szólal meg Jane.Apa válaszolni akart amikor megcsörrent a telefonja.

-Ezt még befejezzük-állt fel az asztaltól és elment.

-Szeretném ha nem gondolnád meg magad.Egy kicsit szeretnék kettesen lenni apáddal.-csak bólintottam.Nem volt hangulatom vitatkozni de belül forrt bennem a düh. Eddig mindig úgy volt hogy Jane itthon marad.Miért gondolta meg apa magát.Olyan jó elvontunk ketten.Nem kell egy harmadik személy is.

Mark szemszöge (Brooklyn édesapja)

-Szia Dav-köszöntem legjobb barátomnak. Rég beszéltünk örülök hogy felhívott.

-Szia. Csak megakartam kérdezni mi van veletek.

-Meg vagyunk köszi.De Brokot nem értem.-tényleg nem értettem más ha a helyében lenne örülne ha elmehetne nyaralni.-Nem akar velünk jönni nyaralni.-folytattam-Pedig szereti Olaszt nem értem mi a baja vele.-sóhajtottam.Nem szeretne jönni.Még erre azt mondom hogy oké de egyedül nem maradhat itthon.-fújtam ki a levegőt és beletúrtam rövidke hajamba.Mi lenne jó neki.Talán Dan ráér és tudna rá vigyázni.-És te hogy vagy?

-Köszi én is megvagyok.Sikerült megszerveznem a zene tábort-mesélte.Örültem neki hogy sikerült már régóta tervezte ezt az egészet.-És pontosan ezért hívlak.Szeretném ha Brok is jönne-hajjaj.Én elengedném de tuti nem fog belemenni.Az anyja halála óta nem énekelt.Hangszeren még mindig játszik de énekelni azt nem pedig nagyon sokan mondtuk neki de akkor sem ment bele.ÉS ezért nem is értem hogy miért is akarja hogy elmenjen.Ott még énekelni is kell.

-Dan tudod hogy Brok nem énekel többet.

-Tudom de akkor neki csak hangszeren kéne játszania-nem tudom hogy ez jó ötlet lenne-e.

-Nem tudom szerintem nem jó ötlet-mondom ki hangosan is amit gondolok

-Igazad van.De azért megkérdezed.-könyörög.

-Ha nem tudom meggyőzni hogy eljöjjön velünk akkor feldobom neki az ötletet.

-Oké azért köszi.

-Nincs mit,de mos megyek majd beszélünk.Szia-köszönök el de mielőtt letenném még beleszól a telefonba.

-Holnap után indulunk szóval egy kicsit hamar kéne a válasz.-masszírozni kezdtem az orrnyergem ilyen hamar lenne ez az egész nem tudom hogy mi legyen.Brok nem tudom mit szólna hozzá lehet hogy kiborúlna de az is lehet hogy jó fogadná.

-Oké akkor most vacsoránál megkérdezem.

-Oké köszi szia-és le is tette a telefont.Vissza mentem az asztalhoz.Egyből elhallgattak,lehet megint veszekedtek.Nem értem hogy Broknak mi baja van Janenel.Leöltem a székemre.Még akkor is lehetett érezni a levegőben a feszültséget.Jane próbálta palástolni egy mosollyal de Brok idegesen szurkálta a villájára az ételt.

-Kivel beszéltél édes-mosolygott rám Jane.

-Davvel.Hívott hogy sikerült megcsinálni a tábort amit eltervezett.És hívott hogy kérdezzem hogy Broknak nincs-e kedve mennie.

-Elszeretnék menni-vágta rá egyből.Mikor lesz és hol?-kérdezett egyből.Megköszörültem a torkom.

-Holnap indulnak-Brok szeme felcsillan és mosolyra húzza a száját.-De Brok van még valami..-mondom de közbe vág.

-Nyugi apa vigyázni fogok magamra és ha busszal mennénk akkor előtte venni fogok be gyógyszer nem kell aggódni-a végén hozzá ér kezemhez és elmosolyodik.

-Brok-mondom kicsit hangosabban mire rám figyel.-Ez egy zene tábor-mondom egyenesen a szemébe ő pedig megdermedt erre a kijelentésemre.

1.rész

Remélem majd páran olvasni fogjátok a blogomat.Ez a rész nem lett izgis de majd be fog indulni csak kell neki egy kis előzmény.

Brook szemszöge

Reggel szerintem elég korán keltem, mert még fáradt voltam. Pihentettem a szemem, de nem tudtam elaludni. Forgolódtam össze-vissza,ezért inkább kimásztam meleg ágyamból. Éjjeli szekrényemről felkaptam a telefonomat , megnézzem mennyi az idő.8:05-öt mutattam. Nem hittem el ,hogy ilyen korán keltem a nyári szünet első napján. Elindultam az ebédlő felé hátha találkozok még apuval mielőtt munkába menne. Mindig dolgozik sosincs itthon. Sebész  egy csomó kórházban egyszer itt másszor meg ott van itt ügyel aztán meg ott ügyel. Biztosítani szeretné az anyagi helyzetünket , de nem értem,hogy miért. Annyi helyen dolgozik annyit keres mint 6 kiváló ügyvéd összesen, és azért ők nagyon sok pénzt perkálnak össze. Még ha nyaralni megyünk akkor is vagy a telefonon vagy a laptopon csüng. Még a ballagásomra sem jött el. Minden osztály társamnak eljöttek a szülei nagy szülei de nekem senki nem jött el. Olyan ciki volt. Mindenki a bankett után a családjával beszélgettek a lányuk vagy fiúk mosolygottak vagy azért mert a szülők agyon dicsérték őket vagy mert végre  vége van a giminek. A szülők meg sírtak örömükben hogy felnőtt lett a gyermekükből. Többször elhangoztak például Olyan volt mintha csak tegnap lett volna hogy… együtt homokoztunk a kertben, vagy még én kötöttem a cipődet , én fontam be a hajadat, még én tanítottalak focizni..stb stb. Nekem meg semmi. Még egy SMS-t sem kaptam.

Telefonomon kioldottam a kódot és egyből fölléptem facebookra. Mindenki a ballagós képeket rakta ki. Jött néhány üzentem unoka tesóimtól közeli barátoktól. Gratuláltak a az érettségihez meg hogy biztos jó volt a ballagás meg hogy biztos gyönyörű voltam. Vissza írtam mindenkinek egy ’ köszönöm szépen’- t . Oda értem az ebédlőbe és apu az asztalnál ült ép reggelizett. Tükör tojást evett baconnal egy pohár tej meg egy narancslé kíséretében. Apám mellett a barátnője volt akit kicsit sem kedveltem. Olyan kétszínű ez a nő apámnak benyal de mikor csak ketten vagyunk akkor egy  bunkó beképzelt egoista. Csak magáról beszél…ma voltam mű körmösnél ma meg voltam fodrásznál ma voltam jogázni… és mindig van valami. Persze amikor ezt elmondtam apunak hogy nem éppen egy kedves nő,Ezzel a szöveggel jött. „Kislányom tudom  hogy új neked ez az egész. Édesanyád halála téged és engem is megviselt sőt mindenki de túl kell lépni rajta. Jane kedves és megértő nő. Csak egy kicsit meg kell ismerned esőre nehéz lesz tudom de utána majd hozzászoksz’ nem tudom ez nem igen sikerült egy év után sem. Jane is ugyanazt ette mint apám.

-Jó reggelt- köszöntem kicsit kómás.

-Jó reggel köszönt vissza apa. Leültem Janenel szembe. Barbara kihozta a reggelimet ami megegyezett a többiekével. Fölvágtam a tojást meg a bacont is hogy közbe tudjak facebookozni is.

-Brook, rakd már el azt a telefont. Evés közben nem illik – szólt közbe nem épp kedves hangon Jane. Apára néztem aki egyetértve bólintott. Kinyomtam a telefonomat.

-Drágám ma elmegyek a barátnőimmel vásárolgatni. Vegyek neked valamit?- kérdezte Jane mosolyogva. Apa még nem is válaszolt de már folytatta is.-Esetleg vehetnék neked pár új nyakkendőt ezek már teljesen el vannak használva- nem értettem miért akart új nyakkendőt venni amikor egy hete kapott öt új nyakkendőt és abból az egyiket viselte. Apa csak bólintott és evett tovább.-Mi a kedvenc színed mert akkor olyan színű ruhákat fogok venni?- ezt annyira nyávogva mondta hogy egy macska megirigyelte volna.

-Zöld-válaszolt.

-De az nem jó mert az nem megy a szemem színéhez- ez mindig eljátssza valami hiba mindig van neki most is pl ez nem jó.-Majd inkább meglepetés lesz a színe-kicsit élesen kifújtam a levegőt. Minek kérdezte ha másik színű ruhát fog venni mint amit mondanak neki. Ez minden hét eljátssza .Apa az utolsó falatot rágta.

-Rendben-mosolygott vissza. Most tényleg az szám hogy milyen ruhát fog venni?Fölállt majd Janenek adott egy puszit nekem meg megsimogatta hajamat.-Elmentem dolgozni majd jövök –És ezzel elhagyta a helyiséget. Apa semmit sem mondott az érettségire és a bankettről sem kérdezett. Már nem akartam többet enni ezért felálltam otthagytam Janet. Ha ez egész nyáron így fog menni hogy apa állandóan dolgozik nem lesz egy izgi nyaram, pedig már 18 vagyok, és nem enged el sehova egyedül nyaralni.De szerintem én se mennék ,halálra unnám magam.Majd ha haza jön rákérdezek  a dologra. Fölmentem a szobámba.Az ablakhoz léptem mert még a sötétítő függöny el volt húzva. Nagyon jó idő volt, hét ágra sütött a nap.Oda mentem a gardróbomhoz és kivettem belőle egy bikinit. Bementem vele a fürdőszobámba ledobtam a pizsimet és felvettem. A fürdőszobai szekrényből kivettem egy törölközőt a ’krémes’ polcról meg levette egy tubus nap tejet .Lementem a medencéhez , leterítettem egy napozó ágyra a törcsim alaposan bekentem magam és süttettem magam.Jó volt érezni a Nap meleg sugarait, magamba szívni a D vitamint. Nagyon jól esett pihenni. Végre nincs suli nem kell Jane rikácsoló hangját hallgatnom. Azon kezdtem gondolkodni vajon milyen lesz a nyaram. Vajon majd izgis lesz vagy halálosan unalmas. Ha ebben a tempóban haladok hogy nem terveztem semmit a nyárra a szállodák töve vannak már szinte nem is lehet jelentkezni a barátok mind nyaralni vannak neki tele van a naptár akkor inkább az utóbbira tippelek hogy unalmas nyaram lesz .

Szereplők

Liam

Brookleyn