3.rész

Brok szemszöge

Egy Tábor... ez nagyszerű.Örvendeztem magamban.Az is jó hogy apa legjobb barátja a főnök nem leszek Jane közelében és talán új barátokat is szerzek és lehet hogy a szerelmet is megtalálom, egy táborban sok minden előfordulhat.Csak egy baj van ez egy zene tábor.Ahol énekelni is kell.Én nem éneklem.Hangszeren is csak néha-néha játszom.. A zenével kapcsolatos dolgok mind anyura emlékeztetnek.Olyan jó volt amikor még itt volt.Emlékszem ő tanított meg zongorázni.

Visszsaemlékezés…(Brok 8éves volt)

Apa éppen akkor hozott haza a suliból.Apa a  kis kezemet fogta, leguggolt mellém és a derekamra rakta nagy kezét.

-Hallod ezt ?-suttogva kérdezte,mohón kaptam fel a fejem és fülelni kezdtem. Anyu zongorázott. Lágy dallamot játszott,olyan könnyű volt és magával ragadó. Gyorsan a nappaliba futottam, hogy lássam is nem csak halljam. Felültem mellé jó szorosan.Lenézett rám és szeretett teljesen rám mosolygott.Apró kezeimmel megpróbáltam utánozni őt de az enyém cseppet sem hasonlított ahhoz amit játszott.Mindketten levettük a kezünket a hangszerről.Elrontottam.Belerondítottam a játékába. Lehajtottam a fejemet és kis kezemet kezdtem nézegetni.Anya  csak szeretett teljesen rám nézett.Finom kezét hátamra tette és simogatni kezdte. Közelhajolt a fülemhez mintha a titkot akarna nekem mondani.

-Szeretnél megtanulni zongorázni?-szégyenlősen lehajtottam fejemet és halkan felkuncogtam.

-De csak egy feltétellel-mosolyodtam el és felnéztem rá.

-És pedig?

-Ha úgy tanítasz meg mint ahogy te játszol.-össze piszéztük az orrunkat.

*visszaemlékezés vége*

Elmosolyodtam a szép emléken. Ahogy ő zongorázott az egy varázslat volt. Nála szebben nem zongorázik senki.Éppen ezért apa nem is nagyon szereti ha zongorázok.Anyunak is az volt a kedvenc hangszere.Rá emlékezteti.Annyira szerették egymást,nem is értem apa mit csinál.Jane egy kiállhatatlan.És ezzel a nővel legyek együtt két hetet.Egész nap azt hallgatni:jaj letört a körmöm ,menjünk vásárolni,apáddal kettesben szeretnék lenni menj el.Anya soha nem kért ilyet ha nyaraltunk.Ez nem fogom hallgatni.Elmegyek abba tábor lesz ami lesz.

Kimentem a szobámból leszaladtam a lépcsőn és közöltem apámmal a döntésemet.Nem találtam sehol.Kirohantam a konyhába hogy megkérdezzem Barbinát.

-Nem tudod hol van apa?támadtam le köszönés nélkül.

-Utoljára a dolgozó szobában láttam.-nem válaszoltam rohantam is.Lenyomtam a kilincset és benyitottam. Körülötte papír rengeteg volt előtte a laptopja az orrán meg a nagy szemüvege.Teljesen bele volt bújva a munkába.Szinte ki se látszott.

-Szia.

-Szia mondjad- fel sem nézett a gépből csak egy kicsit megemelte a fejét.Mélyen beszívtam a levegőt.

-Elmegyek a táborba.-fújtam ki a benn tartott oxigént.

-Jó.Majd Max elvisz.-ennyi volt a válasz többet nem figyelt rám.Teljes figyelmét a számítógépnek szentelte. Rosszul esett.Nagyon rosszul. Kicsit könnyezve hagytam el a szobát.Felmentem a birodalmamba és pakolni kezdtem.

2.rész

Napozás után bementem a házba. Nem volt semmihez kedvem mindenki elutazott apa dolgozik. Ezért lehuppantam a tv elé és bekapcsoltam. Pont akkor kezdődött el az egyik kedvenc filmem a Vas ember. Gyorsan kirohantam a konyhába. Mikor beértem összefutottam Barbarával épp az ebédet főzte. A szekrényből kikaptam egy zacskó cipset a hűtőből meg egy doboz narancslét.Visszafutottam a szobámba, kinyitottam a zacskót és falatozni kezdetem .

Véget ért a film. Felmentem a szobámba hogy kipingáljam a körmömet . Imádom kifesteni. Most fekete fehérhez volt kedvem. Mindegyiket külön mintára csináltam. Egy kicsit nehéz volt de a végén elégedett voltam az eredménnyel.

 

*Este*

Jannel vacsoráztunk amikor apa HÉTKOR ért haza. Meglepődtem nem is kicsit. Ilyenkor mindig másnapig dolgozik. Most meg hazajött. Szinte el se hiszem. Megint ugyan úgy köszönt mint reggel. Nekem fej simogatás Janenek Puszival.

-Azért jöttem ilyen korán mert mondani akartam valamit.-kezdte. Szóval azért jött mert ’mondani’ akar valamit.-Vettem ki szabad napot két hétre.-ennek nagyon örültem.Végre elmegyünk valahova ketten és csak mi leszünk.

-És hova megyünk?-kérdezte Jane. Már majdnem mondtam hogy te nem jössz apuval csak ketten megyünk de apa megelőzött. És nem azt mondta amit hallani akartam.Le is hervadt a mosoly az arcomról.

-Olaszországba megyünk. Holnaputánra pakoljatok össze minden cuccot ami kell. NE az utolsó pillanatban kelljen mindent összeszedni. –az utolsó mondaton szigorúan mondta.

-Én nem megyek-jelentettem ki határozottan és ki is húztam magam.

-Dehogynem .Te is jössz ez egy családi nyaralás lesz.-még hogy család Janenel az oldalamon biztos hogy nem.-Miért nem akarsz jönni? Van valami kifogásod ellene?-még hogy van EGY kifogásom hirtelen vagy TÍZ jut eszembe nem pedig egy. Jannel nem lenne minden ugyanaz mit anyuval volt. Jane még nem is hasonlít rá. De még a viselkedése sem ugyanaz. és nem azzal van bajom hogy apa pótolni szeretné Ő. Mert szeretném hogy apa boldog legyen egy másik nő oldalán de nem egy ilyen nővel.

-Nincs kedvem hozzá.-mondom félvállról.

-Drágám ha nem szeretne jönni akkor ne előröltesd.-szólal meg Jane.Apa válaszolni akart amikor megcsörrent a telefonja.

-Ezt még befejezzük-állt fel az asztaltól és elment.

-Szeretném ha nem gondolnád meg magad.Egy kicsit szeretnék kettesen lenni apáddal.-csak bólintottam.Nem volt hangulatom vitatkozni de belül forrt bennem a düh. Eddig mindig úgy volt hogy Jane itthon marad.Miért gondolta meg apa magát.Olyan jó elvontunk ketten.Nem kell egy harmadik személy is.

Mark szemszöge (Brooklyn édesapja)

-Szia Dav-köszöntem legjobb barátomnak. Rég beszéltünk örülök hogy felhívott.

-Szia. Csak megakartam kérdezni mi van veletek.

-Meg vagyunk köszi.De Brokot nem értem.-tényleg nem értettem más ha a helyében lenne örülne ha elmehetne nyaralni.-Nem akar velünk jönni nyaralni.-folytattam-Pedig szereti Olaszt nem értem mi a baja vele.-sóhajtottam.Nem szeretne jönni.Még erre azt mondom hogy oké de egyedül nem maradhat itthon.-fújtam ki a levegőt és beletúrtam rövidke hajamba.Mi lenne jó neki.Talán Dan ráér és tudna rá vigyázni.-És te hogy vagy?

-Köszi én is megvagyok.Sikerült megszerveznem a zene tábort-mesélte.Örültem neki hogy sikerült már régóta tervezte ezt az egészet.-És pontosan ezért hívlak.Szeretném ha Brok is jönne-hajjaj.Én elengedném de tuti nem fog belemenni.Az anyja halála óta nem énekelt.Hangszeren még mindig játszik de énekelni azt nem pedig nagyon sokan mondtuk neki de akkor sem ment bele.ÉS ezért nem is értem hogy miért is akarja hogy elmenjen.Ott még énekelni is kell.

-Dan tudod hogy Brok nem énekel többet.

-Tudom de akkor neki csak hangszeren kéne játszania-nem tudom hogy ez jó ötlet lenne-e.

-Nem tudom szerintem nem jó ötlet-mondom ki hangosan is amit gondolok

-Igazad van.De azért megkérdezed.-könyörög.

-Ha nem tudom meggyőzni hogy eljöjjön velünk akkor feldobom neki az ötletet.

-Oké azért köszi.

-Nincs mit,de mos megyek majd beszélünk.Szia-köszönök el de mielőtt letenném még beleszól a telefonba.

-Holnap után indulunk szóval egy kicsit hamar kéne a válasz.-masszírozni kezdtem az orrnyergem ilyen hamar lenne ez az egész nem tudom hogy mi legyen.Brok nem tudom mit szólna hozzá lehet hogy kiborúlna de az is lehet hogy jó fogadná.

-Oké akkor most vacsoránál megkérdezem.

-Oké köszi szia-és le is tette a telefont.Vissza mentem az asztalhoz.Egyből elhallgattak,lehet megint veszekedtek.Nem értem hogy Broknak mi baja van Janenel.Leöltem a székemre.Még akkor is lehetett érezni a levegőben a feszültséget.Jane próbálta palástolni egy mosollyal de Brok idegesen szurkálta a villájára az ételt.

-Kivel beszéltél édes-mosolygott rám Jane.

-Davvel.Hívott hogy sikerült megcsinálni a tábort amit eltervezett.És hívott hogy kérdezzem hogy Broknak nincs-e kedve mennie.

-Elszeretnék menni-vágta rá egyből.Mikor lesz és hol?-kérdezett egyből.Megköszörültem a torkom.

-Holnap indulnak-Brok szeme felcsillan és mosolyra húzza a száját.-De Brok van még valami..-mondom de közbe vág.

-Nyugi apa vigyázni fogok magamra és ha busszal mennénk akkor előtte venni fogok be gyógyszer nem kell aggódni-a végén hozzá ér kezemhez és elmosolyodik.

-Brok-mondom kicsit hangosabban mire rám figyel.-Ez egy zene tábor-mondom egyenesen a szemébe ő pedig megdermedt erre a kijelentésemre.