3.rész

Brok szemszöge

Egy Tábor... ez nagyszerű.Örvendeztem magamban.Az is jó hogy apa legjobb barátja a főnök nem leszek Jane közelében és talán új barátokat is szerzek és lehet hogy a szerelmet is megtalálom, egy táborban sok minden előfordulhat.Csak egy baj van ez egy zene tábor.Ahol énekelni is kell.Én nem éneklem.Hangszeren is csak néha-néha játszom.. A zenével kapcsolatos dolgok mind anyura emlékeztetnek.Olyan jó volt amikor még itt volt.Emlékszem ő tanított meg zongorázni.

Visszsaemlékezés…(Brok 8éves volt)

Apa éppen akkor hozott haza a suliból.Apa a  kis kezemet fogta, leguggolt mellém és a derekamra rakta nagy kezét.

-Hallod ezt ?-suttogva kérdezte,mohón kaptam fel a fejem és fülelni kezdtem. Anyu zongorázott. Lágy dallamot játszott,olyan könnyű volt és magával ragadó. Gyorsan a nappaliba futottam, hogy lássam is nem csak halljam. Felültem mellé jó szorosan.Lenézett rám és szeretett teljesen rám mosolygott.Apró kezeimmel megpróbáltam utánozni őt de az enyém cseppet sem hasonlított ahhoz amit játszott.Mindketten levettük a kezünket a hangszerről.Elrontottam.Belerondítottam a játékába. Lehajtottam a fejemet és kis kezemet kezdtem nézegetni.Anya  csak szeretett teljesen rám nézett.Finom kezét hátamra tette és simogatni kezdte. Közelhajolt a fülemhez mintha a titkot akarna nekem mondani.

-Szeretnél megtanulni zongorázni?-szégyenlősen lehajtottam fejemet és halkan felkuncogtam.

-De csak egy feltétellel-mosolyodtam el és felnéztem rá.

-És pedig?

-Ha úgy tanítasz meg mint ahogy te játszol.-össze piszéztük az orrunkat.

*visszaemlékezés vége*

Elmosolyodtam a szép emléken. Ahogy ő zongorázott az egy varázslat volt. Nála szebben nem zongorázik senki.Éppen ezért apa nem is nagyon szereti ha zongorázok.Anyunak is az volt a kedvenc hangszere.Rá emlékezteti.Annyira szerették egymást,nem is értem apa mit csinál.Jane egy kiállhatatlan.És ezzel a nővel legyek együtt két hetet.Egész nap azt hallgatni:jaj letört a körmöm ,menjünk vásárolni,apáddal kettesben szeretnék lenni menj el.Anya soha nem kért ilyet ha nyaraltunk.Ez nem fogom hallgatni.Elmegyek abba tábor lesz ami lesz.

Kimentem a szobámból leszaladtam a lépcsőn és közöltem apámmal a döntésemet.Nem találtam sehol.Kirohantam a konyhába hogy megkérdezzem Barbinát.

-Nem tudod hol van apa?támadtam le köszönés nélkül.

-Utoljára a dolgozó szobában láttam.-nem válaszoltam rohantam is.Lenyomtam a kilincset és benyitottam. Körülötte papír rengeteg volt előtte a laptopja az orrán meg a nagy szemüvege.Teljesen bele volt bújva a munkába.Szinte ki se látszott.

-Szia.

-Szia mondjad- fel sem nézett a gépből csak egy kicsit megemelte a fejét.Mélyen beszívtam a levegőt.

-Elmegyek a táborba.-fújtam ki a benn tartott oxigént.

-Jó.Majd Max elvisz.-ennyi volt a válasz többet nem figyelt rám.Teljes figyelmét a számítógépnek szentelte. Rosszul esett.Nagyon rosszul. Kicsit könnyezve hagytam el a szobát.Felmentem a birodalmamba és pakolni kezdtem.